Miért tudtak nagyapáink jobban bánni a pénzzel?

50 felé járva az ember elgondolkodik azon, hogy jól gazdálkodtam-e az életemben, milyen lehetőségem van még felkészülni a nyugdíjas évekre, vagy arra az esetre, ha már nem tudok teljes erővel dolgozni.

Mennyi időre elég az eddigi megtakarításom?

Édesanyám alkalmazottként könyvelő volt , édesapám bádogos kisiparos. Nem voltunk szegények, de télen amikor nem volt az építőiparban munka, gyakran kellett a szomszédtól kölcsönkérni, néha a nagyapám segített ki bennünket. Ha vállalkozásban volt nagyobb munka volt pénzünk, ha rossz idő volt,  - különösen télen -  akkor szűkösség volt. Soha nem tudtak a szüleim félre tenni.

A hetvenes évek elején vidéken, 12 évesen, már jobban meg tudtam figyelni az embereket. Voltak olyan ismerőseim, osztálytársaim, akikről azt gondoltam, hogy nem túl tehetősek, de mégis tudtak új biciklit, autót, házépítéshez anyagot, nagyobb dolgokat venni. Többségük a mezőgazdaságból élt.

Akkoriban nem volt munkanélküli segély, szociális háló.

Miben voltak okosabbak nagyapáink, hogy osztották be a pénzét?

Miben gondolkodtak Ők másképp?

A 60-as 70-es évekre még még rányomta a hatását a háború és 56 emléke.

Vidéken főként az idősek még tartottak otthon alapvető élelmiszer készleteket a spájzban. Akkoriban még nem volt TESCO , így a téli krumplit, almát és zöldségeket megvették előre , aztán ez ment a pincébe vagy a vízóra aknába.

Akkoriban biztos megélhetést a gyári , vagy közalkalmazotti munka jelentett.

Csak néhány kisiparos ( vállalkozó) dolgozott a faluban, a lakosság egy része a helyi termelőszövetkezetben dolgozott a másik fele a városba ingázott.

Mi változott?

Az ipar növekedésével egyre többen kerültek gyárakba, üzemekbe, ahol szerény, de biztonságos jövedelemhez jutottak. Az élet a maihoz képest olcsó és szerény volt. Meg lehetett élni a fizetésből.

A mezőgazdaságból élőknek nem volt ennyire egyszerű az élete. Az aszály, vagy egyéb természeti katasztrófa elvihette a termés egy részét, de az állatbetegségek is pótolhatatlan veszteségeket eredményezhettek. A gazdálkodóknak az aratástól aratásig bevételt be kellett osztaniuk, hogy az évet túléljék. Sokan ide oda eldugdosták a pénzüket, a betörők elől, vagy talán saját maguk elől?

A bérből élők is többnyire szerényen éltek, nem voltak ennyi kísértésnek kitéve, mint a ma embere.

Nem volt ennyi áru, luxus szolgáltatás, ami az átlagember számára elérhető lett volna.

Nem volt ilyen népszerű kölcsönt felvenni és kezesség vállalásától is sokan ódzkodtak a múltbeli emlékek miatt.

A két társadalmi csoportot összehasonlítva úgy gondolom, hogy a kiszolgáltatottabb helyzetben lévő mezőgazdasági gazdálkodók, akik tudatosan be tudták osztani a bevételüket, tudtak félre tenni a jövőbeli nagyobb kiadásokra és még a havi költségekre is cimkézve tették el a pénzt és csak az ezek után fennmaradó pénzből éltek, vagy adták oda segítségül a gyerekeknek vagy unokáknak.

Ezeket a vállalkozói gondolatokat találjuk meg a modern pénzügyi tanácsadók előadásaiban.

A havi rendszeres bér biztonságosabb. megélhetést, biztosított, de egyben az éberséget és a túlélési ösztönt elkényelmesítette.

A modern társadalomban óriási a kísértés, a kütyük, a kacatok megszerzésére. Áruhitelt akár minimálbérrel is lehet szerezni. Hitelre szinte bárki vehet státusszimbólum autót, telefont, felcímkézett ruhákat. Majd fizetéskor visszatöltjük a hitelkeretünket.

A legtöbb ember először vásárol, majd később megadja ezt a tartozását. Hát nem teljesen logikus?

Mennyire tud így nyugodtan aludni, mennyire érzi így magát biztonságban? Mi lesz, ha elveszti a munkáját, hogy fizeti vissza a hitelt?

Sokan még most is nyögik a 2008-ban kezdődő devizahitel válságát.

Tudunk-e más hibájából tanulni?

Tudunk-e külső fenyegetés nélkül takarékoskodni, kellő bevétel megteremtése mellett a nyugodt jövő érdekében biztonsági alapokat képezni.

Más:

Sokszor szégyelltem, gyerekként cikinek tartottam, hogy a nagyapám az utcán, vagy a kertből leszólított embereket és kínálta a szép szőlőjét, gyönyörű paradicsomjait. Máskor szőlőprést készített, de abból is kettőt és az egyiket eladta. Nem értettem, miért kínálgatja a portékáit, akkor úgy gondoltam, hogy majd vesznek az emberek, ha akarnak, miért kell kínálgatni .

Mindig kereste a lehetőséget arra, hogy üzleteljen.

Mai modern marketinges gondolkodással: Ö bármikor készen állt arra, hogy értékesítsen.

Mi mennyit tipródunk azon, hogy meg merjünk-e szólítani valakit, vagy merjünk telefonálni?

Nincs új a Nap alatt. Nem a kereket kell feltalálni.

Tanulj azoktól akik ezt jól csinálják!

Tipp:

• az emberi elme arra van kódolva, hogy e rendelkezésre álló pénzt elköltse. Ha tudod, hogy van pénzed, állandó a kísértés. Dugd el magad elől egy vidéki bankba, ahol nincs kártya, vagy online hozzáférés, vagy fizesd be olyan megtakarításba, amihez nem férhetsz bármikor hozzá! ( Lényeg, hogy ezt a kiadást az agyad egy költségként dolgozza fel és ne keresse.)
• termelj elég bevételt, mert spórolni nehezebb.
• a hétköznapokban is járj nyitott szemmel, a bevétel előtted van, csak le kell hajolnod érte ( ha nagyon akarsz valamit, az agyad megkeresi rá a megoldást )
• tervezd meg a kiadásaid előre és ne költs meggondolatlanul
• minden hónapban első kiadásod a jövődre kiadott pénz legyen
• legalább 2 szintű biztonsági tartalékod legyen. Az egyiket csak életveszély, vagy háború esetén törheted fel.
• vezess heti nyilvántartást a pénzügyeidről
• tanulj új dolgokat, olvass sokat, ne a tévét nézd.
• legyél nyitott, szerezz sok ismerőst és barátot, ez lehet a jövőd tőkéje  
  
• keresd, miben tudsz másoknak segíteni

Képezd magad pénzkezelés terén:

Induló vállalkozások részére pénzügyi konzultációs lehetőségei  ( kicsoportos szeminárium este  3-4 órában )

Képezz megtakarítási alapot:

jövőbeli lakáscélod megvalósítására, személyre szabott megoldásban segítek Neked!